Skin in the game

Avagy miért tiszteljük azokat, akik kockázatot vállalnak?

Elon Musk, Hannibál, Jurij Gagarin, Lech Walesa, Oskar Schindler. Valamennyien köztiszteletnek és világhírnévnek örvendenek. Férfiak, akik nagy dolgokat hajtottak végre a történelem során. De vajon mi a közös bennük? Miért tiszteljük pont őket?

„Bátor emberből kevesebb van, mint géniuszból” – Peter Thiel

A bátorság. Elon Musk a mobilitást szeretné úgy megreformáni, hogy befektetők több milliárd dollárnyi felelőssége nyomja a vállát. Hannibál elefántokkal kelt át az Alpokon, hogy odaálljon Róma kapuja elé. Jurij Gagarin első emberként repült az űrbe. Lech Walesa a kommunizmus elleni első sikeres forradalom vezetője volt. Oskar Schindler pedig zsidók ezreit mentette meg a második világháborúban, azzal, hogy gyárában foglalkoztatta őket. Mindannyian kétségkívül kivételes emberek, nagyságukat azonban bátor természetük adja. Ideje feltennünk a kérdést, hogy:

Miért olyan tiszteletreméltó dolog a bátorság?

Francis Fukuyama, sokat vitatott művében, A történelem vége és az utolsó ember-ben behatóan foglalkozik Hegel és Kojéve gondolataival. Többek között a természetes állapot és az első ember leírásában is rájuk támaszkodik. Képzeljünk el egy absztrakciót, filozófiai gondolatkísérletet, amelynek kiindulópontja, hogy Hegel szerint az ember legfőbb dologként más emberek vágyára vágyik (elismerésre).

„Az ember alapvetően társas állat, de társaságkeresésének nem egy békés civil társadalom az eredménye, hanem a puszta tekintélyért vívott élethalálharc. E „véres diadalnak” háromféle kimenete lehetséges. Az első: mindkét küzdő meghal, s ez esetben maga az élet is, az emberi természetes élet véget ér. A második: az egyik fél meghal, s ez esetben a másik kielégítetlen marad, mivel nincs már olyan emberi tudat, amely elismerhetné őt. És végül a harmadik lehetőség: a párbaj úr-rabszolga viszonnyal fejeződik be, miután az egyik fél inkább a teljes behódolást választotta, mint az erőszakos halált.” Francis Fukuyama – A történelem vége és az utolsó ember

Hegel szerint az első pillanatban két teljes mértékben egyenlő ember volt. A történelmet végigkísérő úr-rabszolga rend ebben a helyzetben alakult ki. Az az ember kerekedett felül a másikon, amelyik az életét is hajlandó volt kockáztatni ezért. De miért emel minket úrrá az életünk kockáztatása? Azért, mert teljes mértékben ellentmond mindennek, ami maga az ember. Életösztönünkkel szinte lehetetlen szembemenni, ezért Hegel úgy gondolta, hogy akkor, amikor ez az emberfeletti erőfeszítés megtörtént, akkor a rabszolga behódolt. Hegel és Kojéve magyarázata szerint így alakult ki és maradt fenn a nemesség és a jobbágyság. A nemesek nem dolgoztak, de ha az uralkodó hadba hívta őket, akkor harcolniuk kellett, a harcban újra megmutatva viszonyukat az erőszakos halálhoz, ezzel is megerősítve uradalmi pozíciójukat. Természetesen az évszázadok során, itt most nem részletezett okokból (Fukuyama kitér rá) a nemesség elpuhult, míg a jobbágyság szorgalmával új helyzetet teremtett (kapitalizmus).

A fent leírtakból levonhatjuk a következtetést, hogy az úr bátor, a rabszolga fél. Az urat tiszteljük, a rabszolgát nem. Finomítva a kijelentéseken, azért tiszteletreméltó a bátorság, mivel erre a hegeli archaikus első küzdelemre vezethető vissza, arra, hogy valaki olyan mértékben viselkedik kockázatosan, ami a társadalom nagy részének már felfoghatatlan.

Vajon vállalkoztál volna Gagarin első repülésére?

Természetesen az életnek ez a fajta kockáztatása, a vérbosszú és a párbaj, csak a primitív társadalmakban volt (van) jelen. A világ fejlett részének liberális demokráciáiban már más színtereken zajlik a harc az elismerésért.

Ezen okfejtés mentén a gazdasági életben is azonosíthatjuk ezt a küzdelmet, ezeket a viszonyokat. Pontosan a fent leírtak miatt tiszteljük jobban a vállalkozókat, mint a multikatonákat. A vállalkozónak van mit veszítenie, a bőrét viszi vásárra (skin in the game), tehát a fogyasztói társadalom játékszabályai szerint élethalálharcot vív. A társadalom nagy részéhez képest relatíve irracionálisat cselekszik. Pontosan úgy, mint ahogy a Hegel természeti állapotából úrként kikerülő ember.

Kockázatvállalás = tisztelet

Véleményem szerint, az elismerésért való küzdelem állandó, mint ahogy az elismerés bátor magatartással való kivívása is. Ebből kifolyólag mindig a Musk-okat, Hannibálokat, Walesa-kat Gagarinokat és Schindlereket fogjuk tisztelni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s