Kellemes karácsonyt, te mocskos állat, és boldog új évet!*

A legbiztosabb dolognak az életemben a karácsonyt tartottam. Amióta az eszemet tudom sosem merült fel bennem az a gondolat, hogy a karácsonyfa, az ajándékok, a Betlehemi játék vagy éppen a ponty múlandó lenne. Mindannak ellenére, hogy a pontyot például sosem szerettem. Talán a gyűlölet, talán a médiavisszhang okozta, de idén megfordult a fejemben, hogy a karácsony mégsem annyira magától értetődő. A világon mindössze nekünk, keresztényeknek egyértelmű ennek az ünnepnek a létezése.
A bevándorlási hullámmal kapcsolatban mindig óvatosan és megalapozottan igyekeztem megnyilvánulni. Hiszek az egyetemes emberi jogokban és abban, hogy minden ember megérdemli az egyenlő lehetőségeket. Ugyanakkor kezd elhatalmasodni rajtam a félelem, hogy ha Európa nem lép fel határozottan a másod- ill. harmadgenerációs bevándorlók kialakuló párhuzamos társadalmaival kapcsolatban, akkor életünk egyik legmeghatározóbb intézménye, a karácsony, valós veszélybe kerül. 
Ezek a gondolatok még az óévben fogalmazódtak meg bennem, viszont az új év eseményei csak tovább táplálták bennem a gondolatok e negatív spirálját. A kölni eseményeket látva nem csak az oly jelképes intézményeket kezdtem el félteni, mint a karácsony, hanem az annyira mára természetesnek vetteket is, mint a közbiztonság vagy az önfeledt szórakozás.
Sokkal ijesztőbbnek tartom az új év első éjszakáján történteket, mint például a párizsi merényleteket. A Párizsban történtekre még rá lehetett sütni azt a valószínűségszámítás által vezérelt érvet, hogy néhány szélsőséges sejt az elkövető és ezért összességében nem jelent a társadalomra komoly veszélyt. Kölnben azonban, a becslések alapján, 1000 ember garázdálkodott, mindezt szervezetten. Megdöbbentő. Megdöbbentő az, hogy, a mai Európában, ilyen mértékben jelen vannak a párhuzamos társadalmak. Megeshet az, hogy egy német városban, a dóm mellett, szilveszter éjszakáján van aki szórakozni akar és van 1000 másik ember, aki pedig erőszakoskodni, lopni és félelmet kelteni.
Pontosan a félelemkeltésben van a lényeg. Ez az, amiben nekünk, európaiaknak nem szabad engednünk. Nem szabad félnünk. Bátornak kell lennünk és az alapvető európai értékeinkre alapozva, meg kell védenünk a karácsonyt, a közbiztonságot, az önfeledt szórakozáshoz való jogot és minden mást. 

A párizsi merényletekre itt reflektáltam.

*A cím a Reszkessetek betörők! c. film elhíresült mondata, a karácsonyt és a nyugati kultúrát jelképezi, nem célzás.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s