Nyelvtörvény (retrospective, 2010)

Néhány napja visszaolvastam egy-két régi irományom, valamelyiken jót nevettem, ennek nagy részével azonban a mai napig egyetértek. A következő írást még 2010-be vetettem papírra a Médiasztár nevezetű felvidéki újságírói verseny egyik levelező fordulójában. A nyelvtörvény magyar változata, pedig itt található. Úgy, hogy itt egy kis retrospective! 
„Na Slovensku po slovensky!” („Szlovákiában, szlovákul!”). Nyilván minden szlovákiai magyarnak ismerősen cseng ez a kevésbé sem barátságos felszólítás. Igen, mondhatnánk, hogy ilyen világban élünk és puffogtathatnánk még hasonló frázisokat, de mindezt nem tesszük. Miért? Mivel ideje tenni! És nem csak a nemzetiségi diszkriminációt megtestesítő nyelvtörvény ellen, de a szlovákiai magyarsághoz való hozzálláson is változtatni kellene.
            Köztudott, hogy a fenti mondatot egy Hlinka-gárdista terjesztette el. Kérdem én, akkor hogyan beszélhetünk közös Európáról? Schengeni határokról? Akkor, amikor egy olyan jelszóval fenyegetnek bennünket, amit egy fasiszta vezető egyáltalán nem kevésbé fasiszta katonája tett híressé, majd’ 70 éve? A probléma gyökere ott van, hogy még mindig a több évtizedre, esetleg évszázadra visszanyúló sérelmeket vágjuk a másik arcába. De tény, hogy vannak, akiknek érdekük, hogy időközönként ez az ellentét tudatosan fel legyen erősítve. Egy ilyen „nemzetiségi tranzisztor” mintapéldája a Szlovákiában érvényben lévő nyelvtörvény. Valójában így, módosult formában, (mivel, mint tudjuk az eredetije 1995-ben lett beiktatva, a jelenlegi még a 2009-ben még kormányon volt párt egyik utolsó torz agyszüleménye) „csupán” korlátozottan sérti a jogainkat, de kérdem én, egy szabad országban szabad elvenni teljesen jogtalanul egy nép nyelvéből akár csak egy homokszemnyit is? Korlátozni bármennyire is? Amikor ugyanannyi joga van minden népnek ahhoz, hogy a saját nyelvén intézze az ügyeit, kultúrálódjon és tanuljon.
            De úgy gondolom, beszéljenek helyettem inkább a tények és maga a törvény.
„ A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák nyelv a szlovák nemzet egyediségét kifejező legfontosabb ismertetőjegy, kultúrális örökségének legbecsesebb értéke és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezője, valamint állampolgárainak olyan áltálános érintkezési eszköze, amely szavatolja szabadságukat, egyenlő jogaikat és egyenlő méltóságukat a Szlovák Köztársaság területén a következő törvényt alkotta:”
            Ez a mondat, ahogy itt olvashatjuk az ominózus botrányos törvény első mondata. Én személy szerint egyetértek ezzel az állásponttal. Viszont, annyit hozzátennék, hogy a „Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát” teljes nyugottsággal helyettesíthetnénk „A Magyar Köztársaság Kormány”- ával, a szlovák nyelvet pedig a magyarral. Ez az állítás ugyanis egy teljességgel általános megállapítás, amely a világ bármely nyelvére és államára értelmezhető. Pontosan ezzel ütötték agyon az egészet. Mivel ha ez igaz a magyar nyelvre is, akkor miért úgy akarják védeni nemzeti nyelvüket, hogy közben ártanak egy másik nemzetnek, a nyelvének és kultúrájának? Számunkra a nyelv ugyanúgy általános érintkezési eszköznek számít, ugyanúgy szuverenitásunk kifejezője és ugyanúgy szavatolná szabadásgunkat és egyenlő jogainkat. Felmerülhet a kérdés, hogy miért használtam itt feltételes módot. Úgy gondolom, a válasz egyértelmű. Számunkra, szlovákiai magyarok számára ugyanis nem szavatol egyenlő jogokat. És, hogy ez nem a nyelvünk hibája, az biztos. A nyelvet védeni kell, ha magyar, ha szlovák, de sosem a  másik kárára.
            Tény, hogy a módosított nyelvtörvény már sokkal enyhébb, mint a tervezete volt. Csak különleges esetekben lehet bírsággal sújtani a kisebbségi nyelvek használatát, ekkor is csak úgy vethető ki pénzbüntetés, hogyha az előtte kapott figyelmeztetés ellenére sem változtatják meg a törvénysértő állapotot. Két csoportba oszthatóak ezek az esetek:
            „ Ha a közigazgatási szervek a nyilvánosságnak szóló információkat nem közölték szlovákul, vagy nem a törvényben előírt módon közölték szlovákul. Ezekeben az esetekben csak a közigazgatási szerv bírságolható.”
            „ Ha a polgárok életének, egészségének, vagyonának és biztonságának veszélyeztetésével kapcsolatos információkat nem közölték szlovákul, vagy nem a törvényben előírt módon közölték szlovákul. Ebben az esetben mindenki bírságolható, kivéve a magánszemélyeket.”
            Ezek ugye, mint olvashatjuk, tág fogalmak, de a törvény több kiegészítő cikkelyében pontosan definiálva vannak, mint ahogy az is, hogy természetes személy egyáltalán nem büntethető a kisebbségi nyelvtörvény alapján. Ebből a tényből kifolyólag a törvény így módosított változata kezd közelíteni az alapállapothoz, vagyis ahhoz az állapothoz, hogy magyar földön, magyar ember (jelen esetben közigazgatási szerv, vagy jogi személy) ne legyen büntethető azért, hogy az anyanyelvén szólal meg. Nyilvánvalóan a közös Európában, ennek folytatásaként, teljesen egyértelmű lenne a déli régiók kétnyelvűsége!

Forgács Ádám, 2010 
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s